Wass Albert írta, „otthon az ahova hazatérsz“.

A Trailrun.hu versenyek nekem mindig valaminek a kezdetéhez, vagy az újrakezdéshez kötődnek. Általuk futottam először terepversenyen és szippantott be végérvényesen ez a világ. Megpecsételte a sorsomat.

Megérkeztem.

Hazatértem. Itt vagyok otthon.

Rácsodálkoztunk mindenre (2018), tátott szájjal mint a kisgyermekek egy édességboltban, hmmm itt minden olyan kívántósnak és csábítónak tűnik. Jézus, mennyire más ez az atmoszféra, ez a családias légkör, ez a burok.. mekkora a kontraszt, ég és föld, úgy hogy a mainstream aszfaltos versenyek világából nyergeltünk át.

Etetve vagy, szeretve vagy, olyan mint egy jófajta család, egy jó családi ünnepség, ahol a rég nem látott rokonok összejönnek, ahol mindenki örül egymásnak, mindenkinek van egy jó szava a másikhoz. Van valamiféle diszkrét bája, nem olyan könnyű megfogalmazni, de annál könnyebb érezni... legfőképpen a törődést.

/ "csodásan " festek ugye ? Van egy raceface album a telómon csupa ilyen gyöngyszemekkel. Na jó ez futóverseny nem szépségverseny. Mellesleg a boldogság az arcomra van írva.. és hát ez a legfontosabb /

Ünnep

Sokszor elmondtam, én azoknak a futóknak a táborát erősítem akik nem időeredményeket hajszolnak, hanem élményeket gyűjtenek. Persze az egyik nem zárja ki a másikat.

Ahogy a futás is a hétköznapokban egyfajta mentális töltődés, úgy a versenyek ezeknek a megkoronázása, itt mások, a futótársaid, a szervezők, az önkéntesek élményeiben is osztozkodsz. Nyilván futsz is, így vagy úgy de mindenkinek fájdalmas, ha nyomja mint süket a csengőt akkor azért, aki meg recskázik annak tovább tart a szenvedés, amiben tulajdonképpen örömünket leljük. Mert végtére is ezekben az önsorsrontó pillanatokban van valami felemelő érzés, hogy valami olyasmit teszünk ami nem átlagos. Pedig bárcsak az lenne...

/ ha Trailrun.hu akkor garantáltak a menő fotók, ugye ? /

De valahogy a lényeg az egészében van, a futás csak egy része, egy szelete a tortának, ennek a bazi nagy lagzinak. Kevés olyan embert ismerek aki csak elmegy egy versenyre, felveszi a rajtszámot, fut és hazamegy. (vagy nem is ismerek ilyet, van ilyen egyáltalán ? ) Van ennek az egész ünnepségnek egy körítése, persze protokollszerűen elő van írva, hogy mi mikortól történhet.

De ott aznap te írod, ti írjátok a történetet. És ez kezdődik az előző napi bepakolással, amit én annyira rühellek , a sok kérdőjelt a fejemben : - mit tegyek be ? mit felejtettem ? elég lesz e ez a pulcsi, ez a nadrág ? ez amúgy jól néz ki rajtam ? nem vagyok benne kövér ? megy a nadrág a felsőhöz ? mi is a kötelező felszerelés ? ja és a cipő, nem sajnáltatásból mondom meg nem is nagyképűségből, de minél több van annál nehezebb dolgod van, pedig én elvileg „szakértő“ promoter vagyok a témában... - aztán indul a csitcset hogy te mit veszel fel ? meg az ohhh bassza meg, megint korán kel kelni .. miért csináljuk ezt ? végre hétvégén aludhatnák egy jót, ehelyett hajnalban még a kakasok előtt felkelünk.

Aztán onnantól kezdve hogy hajnalok hajnalán találkozol a számodra kedves arcokkal és rájössz, hogy ők is ugyanolyan kretének mint te, már el is felejted az addigi nyomorodat. Általában azért az odaút sem telik csendesen. / köszi a fuvart Jutkám, a társaságot Mariann és Csabi / 

Mikor megérkezel a rajthelyszínre, egy iskolába, még csak 7:00 óra de már szól az elektronikus, techno vagy a töktudja, népnyelven tuctuc zene. Nekem több se kellett, hamar felvettem a ritmust, na mondom hátha itt kihallom a híres nagyegyet amit az aerobik oktatáson nem hallok és nem az ütemre indítok. Rögtön kerestem az ismerős arcokat, az embereimet. Megörültem mindenkinek és természetesen beindult a fotószakkör.

/ készült egy csomó Runity csapatfotó, ahogy egyesek elszállingóztak a saját távjukra és maradtak a közepesek meg a kisebbek / de rengeteg jó arccal találkoztam és örültünk egymásnak /

 / meg szefósék is rityentettek egy pózt , így kora reggel /

/ Köszi Tomi a képet, látszik hogy (ki)képzett fotós vagy Viki mellett /

A futásomról mit is mondjak ? olyasmi mint a halottról jót vagy semmit. Éppen hogy beestem a rajtba, egy kicsit eltévedtem , egy kicsit túlöltöztem, itt ott csevegtem, a frissítőponton jó sok kólát megittam, Tudtam, hogy itt egy rövid kaptató és jön a Függőhíd, ahol Szümefoto (Szűcs István) várta a nagyérdeműt. Itt is elidőztem, legyen már függőhídas, meg ilyen olyan kép is. Már mondtam, ha Trailrun akkor garantáltan menő fotók készülnek.

Később a Naszályra vezető szerpentinen, Csabin próbáltam segíteni, hogy ráadjam a hómacskát, mindenkivel beszélgettem, töltekeztem, aztán a Naszály csúcs volt az i-re a pont, a nap megkoronázása. A Runity pont, ahol a srácok és Saci fagyoskodva irányították a futókat. Ők voltak a szívemnek a legkedvesebbek, a kitartásukkal, az önzetlenségükkel. Elmondhatatlanul büszke voltam Viktorra, Norbira és Janira. Ez a fajta önzetlenség is mutatja, hogy mennyire jó emberek vagytok.

Hálás vagyok Értetek, hálásak vagyunk Vivivel hogy egy egységes, összetartó csapat, közösség lettünk. Ennél jobbat nem is kívánhattunk volna akkor amikor megálmodtuk Lacival (a Salomon magyarországi képviseletének vezetője) Nedybalival (őt szerintem senkinek sem kell bemutatni) és végül de nem utolsósorban Viviennel a Salomon Runityt.

Aztán annyira jó volt úgy célbaérkezni, hogy a társaság nagy része még ott bandázott. Vivi és Eszter a rajt/célban önkénteskedett, amiért szintén jár a hatalmas elismerés. Sajnálom, hogy néhányotokkal nem találkoztam.

Engem annyira kifacsart ez a 18 km, hogy rögtön töltekeztem a terülj terülj asztalkámról. Mondtam „etetve vagy“ , jobb svédasztalt nem is kívánhatna az ember lánya. Ez is mindig csillagos ötös.

 Ráadásul még a legszebb díszletet is odavarázsolták nekünk a Naszályra, nekem aki a hegyektől messze a sík Újpesten koptatom az aszfaltot egy igazi megváltás volt hogy végre én is havas tájban futhatok és végre nem irigykedve nézem mások posztjait a winter wonderlandokról.

Kezdetek és újrakezdések

Szóval itt lettem terepfutó, ez a mindennek is a kezdete.

Tavaly is valaminek a kezdete volt, a visszatérés , a bokatörés után egy csábító meghívóval „ha már nem csicskagyász a lábad akkor gyere“, ilyen meghívásnak nem lehet ellenállni ugye ?

Idén nem kellett ahhoz eltörnöm semmit hogy az ub utáni mélyrepülés bekövetkezzen. A Putt dns után teljesen megreccsentem, annak ellenére hogy ugyanúgy úsztam az önsajnálatban mint a bokatörésnél, és rengetegen próbáltak mentőövet dobni, ennek ellenére én tovább fuldokoltam. A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes.. mivel a pokolba vezető utat magam köveztem ki, így a hibák sorozatait is tudtam analizálni..https://rungariangirl.blog.hu/2024/10/06/mit_tettem_erte_mit_nem_tettem_ellene_avagy_a_pokolba_vezeto_utat_en_magam_koveztem_ki

 Szerencsére elkezdtek égetni a határidők, a modulzárók és a kötelező gyakorlat a tanfolyamon amit elkezdtem. Az én csodadokim is két lórúgás injekcióval a gerincembe visszahozott az élők világába.

Mivel erőteljesen a tanulásra koncentráltam és ezen volt a fókusz így a futás háttérbe került. Illetve nem is találtam az egyensúlyt a csoportos edzések és a futás között. Ezt a balanszt még tanulnom kell. Az első vizsgát sikeresen abszolváltam, így megengedtem magamnak egy szabad vasárnapot, hogy végre ne bíróicáskodjak a fitness termekben, hanem hazatérjek.

/ Mert kicsi a világ, egy csoportban Ninaval /

Bár azt még el kell mondanom, hogy itt is megtaláltam a barátaimat - remélem ők is ezt mondják - akik hasonlóan őrületek vagy kretének, kinek hogy tetszik, mindenesetre összefújta a szemetet a szél.

/a 2024 es évfolyam már majdnem végzősei , belső vizsga pipa azaz 2/1 / 

Mivel úgy tűnik a bokám már bírja ezt a fajta terhelést, így már nem lehet kifogás, hogy a rengeteg aszfaltkoptatás után visszaevezzek az erdők mélyébe, a magas csúcsokra. Tehát megint csak a kezdeteket , az újrakezdést determinálja. Illetve muszáj lesz is felkötni a gatyát, ha már meghívást kaptam a Salomon Ultra-Trail Hungary re, bár még nem neveztem, erőteljes a presszió , vagyis legtöbben a nagy távra löknének be szívesen. De még szavazhattok itt --> egy kis betekintés a terepfutók karácsonyába 

Illetve visszakanyarodva az edukációhoz, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy részben a Runity miatt is kezdtem el képezni magam, hogy ne csak egy udvari bolond legyek a csapat élén - tudom hogy ez a szerepem, meg jól is áll - és bár autodidakta módon amióta csak futok „képzem magam“ , olvasok, informálódok, edzést írok magamnak, ettől függetlenül felnézek Vivien szakmai kvalitásaira és osztozni szeretnék benne. Köszönöm hogy inspirált, még ha nem is tudott róla.

Köszönöm hogy vagytok nekünk. És hogy egy ilyen fantasztikus napot kerekítettünk ebből a Naszály Trailből.

A Trailrun.hu nak és Andrewnak köszönet, hogy egyedi kedvezményt biztosít a csapatunknak, hogy last minute-ban szorított nekem is egy helyet, mire felébredtem csipkerózsika álmomból és realizáltam hogy kirúghatok a hámból egy napra a decemberi nagy, végső vizsga előtt.

Köszönöm, hogy mindig olyan szerethető atmoszférát teremtetek, ahova jó hazatérni és aztán ahonnan feltöltekezve, élményekkel tele jó ismét hazaérni.

Ebben az őrült, bolond világban kellenek ezek a pillanatok, ahol töltődünk, ahol szeretve vagyunk, ahol mindenkit szeretünk, ahol jó lenni, ahova jó megérkezni és ahova jó lesz ismét visszatérni. 

Jövőre újra itt, Naszály 2025

“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. .............

Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
.... A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival...... Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
(Wass Albert: Otthon)

Mellesleg előétel is volt, sajtosrúd meg ez+az, féltettem is Tomitól, hogy nem marad a többi futónak. De nálam a hagyomány az hagyomány, minden versenyt egy kávés GU energyvel indítok :)