Abban a szerencsés helyzetben vagyok kezdő terepfutóként, minden hely, minden helyszín, minden verseny új, minden meg tud lepni. Ha a Börzsönyt új jellemeztem, hogy nem viccelt és nem adta magát könnyen, akkor a Tajga simogatta lelkem. Éreztétek a meleg fuvallatot az erdőben ? Varázslatos volt. Ahogy a kék narancs vörösben úszó égbolt, a naplementében futás , bele a szürkületbe, majd a vaksötét erdőbe. Köszönöm Takács Krisztián Csipi szavait, “nah ez a futás , így kell futni”. A pálya, ahogy szokták volt mondani “hülyebiztosra” ki volt jelölve. Esélyünk se volt eltévedni , bár jó lett volna, mert ez a majd 10 km olyan jóleső volt, hogy a jóból ugye sose elég? Így kevés volt. No sebaj , jövőre a 17 et lőjjük be.

Kalandoztunk a Jégpáncélon, a hóban , a sárdagonyában, de jó felszereléssel minden megfutható. Csak fusson jó felszerelésre A fejlámpák villogása olyan volt mint egy karácsonyi fényfűzér , ahogy libasorban a “single tracken” világítottunk meg a Budait.

És ami a cél után várt, arra nincsenek szavak, svédasztal tajga vagy donrazzino módra: zsíros kenyér lila hagymával, piros paprikával, uborkával, csalamádéval, 100 féle süti, finomabbnál finomabb, kóla ásvanyvíz, természetesen az öko tudatosság jegyében no pohár , no tányér. Mert ugye mi mind csak vendégek vagyunk a természetben és egy jó vendég nem szemetel. “Az igazi természetvédő az, aki tudja, hogy a világot nem a szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük."

A társaság pazar , ismerős arcok, új és “régi” találkozások, mindenhol kedves szó , figyelmesség, ez a terepfutás diszkrét bája, meg a szellemisség ami körülveszi , semmihez sem fogható . Másoknak a Hilton az ötcsillag, nekem ez az all inclusive.

Eredmény: 9,72 km 305 D +, női 17./38 abszolút 49./ 85 ( máskor kihagyjuk Zsuzsikám a fotózást és még az első 10 is megcsíphető)

Köszönet a képekért @szaboaron85
Köszönöm az élményt @donrazzino és az összes szervezőnek és önkéntesnek aki közreműködött.
Köszönöm @marlyamo hogy 2x is rábeszéltél , én meg örulök h legyőztem a sötét erdőtől való félelmem.
Köszönöm @zsuzsi @ agi hogy szereztetek nevezést .
Jövőre ugyanitt ugyanekkor !

Eljött ez a nap, amikor is 2 éve ugyanezen a napon elkezdtem futni.

Ünnepnap, bevésődött a naptárba úgy, mint egy születésnap vagy egy névnap. Innen datálódik az én futótörténetem, ez az én históriám, innentől megváltozott minden, az életem és én magam, ezért minden évben meg fogok emlékezni erről a napról és ünnepelni fogom ezt a napot.  

Természetesen nemcsak az én életem változott meg, hanem a családomé is, de magamban ezt mindig úgy számvetem és lekompenzálom, hogy amennyi időt kvázi önző módon a futásra fordítok, annyival tovább fogok élni, sőt (erről egyébként olvastam egy tanulmányt), másrészt egy kiegyensúlyozottabb, boldogabb, magabiztosabb anyát kapnak cserébe.

 Íme az első, 2016. január 31-i futásom és kontrasztként mellétettem a mait:

Mivel ez egy ünnepnap, most csakis a pozitív hozadékáról fogok kicsit részletesebben mesélni, csak annyira, hogy meg ne unja a kedves olvasó, és persze mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai, például az is, hogy futóként drogossá válsz, a futás lesz a kábszered, ha nem futhatsz, elvonási tüneteid lesznek.

Na de hogy a pozitív oldalait nézzük: először is új utakra léptem és olyan dolgokat fedeztem fel saját magamban, amit még eddig soha, feszegettem és feszegetem a teljesítőképességem határait. Persze ennyit már nem kell futni, hogy egészséges és karcsú  maradjon az ember, ahhoz a heti három futás bőven elég és mondjuk egy keresztedzés.

Először is megszerettem magam. Szeretek futni, nekem ez a legtöbbször nem kényszer, hogy felhúzzam a futócipőm, persze bennem van egy vágy, egy cél, amit el akarok érni, az ehhez kapcsolódó teljesítménykényszer. De mindig kell egy belső motiváció szerintem mindenkinek, olyan nincs, aki ok nélkül kezd el futni. Én azért kezdtem el futni, mert le akartam fogyni, úgy akartam kinézni, mint az első szülésem előtt,  ez is egy motiváció, valljuk be, nagyon erős motiváció, nekünk Nőknek hiúság a nevünk, ugye? Tehát a FOGYÁS, amit ad a futás és ami a motiváció is egyben.

(elmaradhatatlanok lesznek a bodytransformation képek, ez így hatásos)

Aztán futás közben rájöttem, hogy ezalatt az idő alatt csúnyán fogalmazva kifutom a sok szart magamból, egyszerűen kikapcsol az agyad, vagy éppen azokat a dolgokat oldod meg, amin pörögtél aznap, itt is egy más dimenzióba kerülsz és a problémák is, tehát ez a STRESSZOLDÁS.  Aztán megéreztem a szabadság szellőjét,  egy, a négy fal között élő anya tudja, milyen egy fél évessel és egy három évessel, főleg télen, amikor még a játszótér se opció és körülbelül a bolt-piac-bölcsőde-otthon desztinációban mozoghatsz, a se éjszakád se nappalod, ennek az állandó monotonitásnak a rabja vagy és aztán kiszabadulsz, először csak fél órányit érzed meg a szabadság fuvallatát, az akkor még négy kilométer sem volt, aztán mind egyre többet, minél messzebb jutottam, annál inkább szabadabb voltam. Tehát a futás SZABADSÁG.

(„Láttam a madarakat szállni az égen,Sajnos szemembe sütött a Nap,Az öreg raszta tanítja Everything’s alright, Csak dúdolom azt, hogy jó jó jó jó jó jó de jó nekem, Jó nekem.”)

A futás élményeket ad, új utakat fedezel fel, szó szerint, új élményekben lehet részed, kizökkensz a világodból és egy másik világban találod magad, olyan helyekre jutsz el ahol előtte nem jártál. Van egy kedvenc hashtagem az instagramon, #városnézésfutócipőben. Amióta futok, azóta a város olyan pontjait helyeit ismertem meg, amit előtte nem láttam.  Tehát ez az ÚJ ÉLMÉNYEK.

Aztán még egy nagyon fontos dolog új embereket ismerhettem meg, barátokra leltem mind a közösségi futásokon, mind a közösségi médiában. Valahogy a futók egymásra lelnek. Egyébként ez egy összetartó egymást segítő közösség, ezt már az elején megtapasztaltam, amikor elkezdtem futni, bár levegőhöz alig jutottam, mégis olyan jól esett a biccentés, a pacsizás, a köszönés, a hajrá hajrá, az ismerve ismeretlenül bíztatást, hogy valahogy egy cipőben járunk, csak mások már előrébb vannak, mint én. És amúgy mert a futás elég öncélú dolog és elég sok időt vesz el a családtól is, így törvényszerűen kevesebb idő jut másra, másokra és akik ezt nem értik meg, azok lemorzsolódnak. Na ez egy negatív hozadék nem is való ide. Szóval a futás ÚJ EMBEREKET, ÚJ BARÁTOKAT ad.

Mivel az alkatot is előnyösen formálja a futás, fogyhatsz, karcsúsodhatsz, és mert mindig egyre többre leszel képes, egyre több kilométert futsz le, vagy egyre rövidebb idő alatt futod le, gyorsabb leszel, erősebb, ezek mind hozzájárulnak, ahhoz, hogy megnő az önbizalmad. Tehát a futás ÖNBIZALMAT ad.

És nem utolsósorban KITARTÁS, amit az élet minden területén felszínre tudsz hozni. Hiszen kitartóan megyünk előre, ha van egy célunk.

Még ezer és egy dolgot tudnék írni, de a leges legfontosabb, hogy ha n+1 embert is motiválok, ahogy engem is motiváltak (Balázs és Reni), úgy már megérte.

És hogy egy jó futócipőn kívül mire van szüksége az embernek, hogy elinduljon? Szerintem egy mindent elsöprő Akaratra, erős és bombabiztos Motivációra, az önönmagába vetett Hitre, és Önbizalomra, hogy képes rá. Ez a négy elem sziklaszilárdan, megdönthetetlenül kell. hogy álljon, különben ez olyan mint egy négylábú asztal, ha az egyik nincs, akkor felborul.

Szóval minden megtett kilométer egyetlen egy lépéssel kezdődik. Hajrá!