Egy sérülés margójára

Ha egyszer újra futhatok,

sokkal alázatosabb leszek

Ha egyszer felépülök

Ha egyszer újra futhatok

Sokkal jobban tisztelni fogom a sportot

A futást

Tisztelni a testem

A lábaim, amik visznek előre

A törzsem ami hajt, ami az erőt adja

Ha egyszer újra futhatok

Tudom, és tudni fogom, hogy mindennek ára van

Nem lehet ész nélkül szárnyalni

Sérült szárnyakkal repülni

Az élet futás nélkül

Sok időm volt elgondolkodni, elmerengeni a dolgokon.

Közel 2 hónapja nem futottam, vagy legalábbis érdemi futásom nem volt, 2 szerencsétlen próbálkozás, az egyik aszfalton, a másik terepen… illetve Budapest Urban Games legkisebb távja, de mindegyiknél szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem tudok futni, és a másodiknál éreztem, tudtam, hogy nagy a baj, semmi javulás nem volt érezhető, ugyanaz az éles fájdalom a térdemben, sírni tudtam volna, ha egyedül lettem volna, így a szívem csak belül vérzett.

A futás drog.

A futás nem mérhető földi javakhoz, lételemmé válik, mint a víz, a levegő, nélküle nem lehet élni, nem teljes az élet. Futás nélkül egyszerűen szar, ezt leszögezhetjük. Nem kell szépíteni, nem kell szebb szavakba önteni, ami rossz, azt a szar úgyis übereli, nyomatékossá teszi. Ezt mind jól tudjuk, akár 5 akár 10 vagy 20 kilométereket futunk, akár félmaratonokat, akár maratonokat vagy ultramaratonokat, mind függővé váltunk akkor, amikor először felhúztuk a futócipőnket. Függők vagyunk, ez egy drog, mert a hiánya beteggé tesz.

A futás problémamegoldás.

Simonyi Balázs is megmondta a „futás terápia, segít Münchausenként kihúzni magunkat a bajból”. Ebben az időszakban lett volna a legnagyobb szükségem a terápiára, a futásra, persze mindig van, de ekkor kezdte a nagylányom, Nikol az iskolát, egy új korszakba léptünk, teljesen új dolgokkal kellett szembesülni, ez egy új szerep szülőként is, az állandó készenlét, a figyelem, a koncentráció annyira sokat kivett belőlem, hogy jó lett volna valahol kompenzálni, levezetni, megoldani.

Mit teszünk magunkért? Mit tettem ellene, mit tettem érte?

A korábbi sérüléseim megtanítottak arra, hogy a futás önmagában kevés, és ahhoz hogy jó futóvá váljunk a testünket is edzeni kell. Ökölszabály, hogy a futásból annyit tudsz kivenni, amennyit beleteszel, de az is ökölszabály, hogy amennyit kiveszünk, annyit vissza is kell adni, visszaadni a testünknek, ami jár, amit kizsigerelünk sokszor. Vissza kell adni, minden tekintetben, legyen szó a táplálék-kiegészítők fontosságáról úgy, mint a nyújtásról, erősítésről. Én ezeket mindig random módon tettem nem tettem, bevettem nem vettem.

Ami Korinthosznál tetőzött az egy folyamat része volt, ennek a folyamatnak, az oda nem figyelés, az önző módon csak kivenni a jót, a hasznot és a visszaadni nem része. Pedig a futás is befektetés, amihez áldozni kell, de a legjobban megtérülő befektetés, a hosszabb élet, az egészség, a boldogság, az endorfin formájában. Érdemes invesztálni bele, de nem lehet azt hinni, hogy a hozam mindig kivehető, hogy nem kell visszaforgatni.

Ha már az anyagias lett a metafora, akkor itt leszögezhetjük, hogy a sérülés a legrosszabb hozam.

És itt jutunk el a diagnózisig is. Az állami egészségügyi útvesztőben, amire egy orvos, ortopéd orvosról beszélünk, egyáltalán ránézne a lábamra az is másfél két hónapos várakozási idő. Innen, ha problémát észlelnek az alaposabb kivizsgálás érdekében egy MR az újabb másfél hónap. Defacto mire orvos látott volna, az is körülbelül október végére datálódott volna. Bármennyire is sajnálom és ez nem „szarrágóskodás” kiadni magánorvosra a pénzt, egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy hónapokat várjak és éljek bizonytalanságban, hogy egyáltalán tudjam mi a bajom, mi a diagnózis. Így is túl sokat vártam… túl sok idő ment el hasztalan. De a bizonytalanságnál a biztos rossz is jobb. A biztos rossz nem sokat váratott magára, a legprofibb kezekbe kerültem, az orvosom már szinte első tapintásra meghatározta a diagnózist, amit aztán az MR is igazolt, hogy víz van a térdemben, amit porcleválás okoz. 

Holnap, csütörtökön altatásos eljárás keretében megműtenek, ún térd tükrözéses, artroszkópos módszerrel, egy kamerát vezetnek be a térdízületbe, egy másik metszésen pedig műszereket juttatnak be, amivel a beavatkozást végzik, ez az eljárás kíméletesebb, gyorsabb felépülést jelent. A műtéttől egyáltalán nem félek, mert a legjobb kezekbe kerültem.

Amitől félek az maga az Idő, az újabb egy hónap, az újrakezdés, mire leszek képes, a félelem hogy újra lesérülhetek, ez olyan mint egy közlekedési baleset, egy trauma, jó ideig félve vezetsz, mikor hajtanak beléd újra…

A futás egy mankó az életben, egy eszköz, amivel tudunk létezni, ehelyett én fizikálisan a maga valójában egy mankóval fogok kisétálni, vagy inkább kibicegni a kórházból és várhatok még egy hónapot, amíg újra felhúzhatom a futócipőm. És ez az én drogom. 

„Ahogy nincs szivárvány eső nélkül, úgy nincs gyógyulás fájdalom nélkül sem. Minden rossz addig tart, amíg szembe nem nézel vele.”

„be free”

Egyszer már úgy fogalmaztam, részben más tollával ékeskedve „Manapság divat is minden mentesen étkezni, élni, mindeközben pedig néha kellene mindentől mentesnek lenni egy kicsit… még az Instától is, a zajos és hangos közösségi médiától. Néha mentesnek kell lenni és magunknak mindent megtartani.

Egy kicsit elcsendesedtem a diagnózis óta is, egy kicsit mentes leszek újra.

Mentes, azaz nem kifele hanem befele megélni dolgokat.

Mostantól csendesebb leszek.

Nem tűnök el, csak lehetőséget adok magamnak jobban ömagamra figyelni, nem a külvilág fele, hanem befele élni.

Magamnak lenni, magamnak megtartani, magamnak tenni, pusztán magamért.

/ de a műtétről hírt adok /

Zárszó

Hálás vagyok minden aggódásért, érdeklődésről a hogylétemről. Hálás vagyok és köszönettel tartozom, hogy egy nagyszerű szakember kezeibe kerültem.

Legvégül pedig Hálásnak kell lennem a sorsnak, hogy egészséges vagyok, hogy a gyermekeim, a családom egészséges, nem számít mekkora házban, lakásban élünk, hogy 100 négyzetméteren, vagy 50 ben tengődünk, nem számít, hogy mennyi, milyen autónk van, mennyi ékszerünk, mennyi dízájnos ruhánk, mennyi pénzünk a bankban, mert az egészséget nem lehet megvenni, és ha egészség nincs, akkor semmid sincs…  ha egészséged van, Mindened van. És amikor arról panaszkodok Márta néninek a piacon, aki őstermelő, a tojásokat és házi gyúrt tésztáit árulja, hogy éppen nem futhatok, hogy éppen milyen nehéz időszakon megyek keresztül, és ott van ő, akinek a 11 éves unokáját agydaganattal műtötték és bár túl van rajta, de a műtét miatt sérültek a látóidegek, nincs térlátása és a mozgásban is korlátozott, újra tanul éppen járni, akkor bizony elszégyellem magam… Most és remélem a jövőben is tudnom kell és tudom, hogy Mindenem megvan.

Képek

Korinthosz 2019.

A Korinthoszi képért köszönet, Abai Róbertnek. A kép a Garminos frissítőpont után készült , kb a táv 70. kilométere után, a leghatékonyabb frissítőpont volt, a szeretet és a lelkesedés, amivel fogadtak a sok jég amit bedugtam a nadrágomba, a polómba, a locsolás…

Korinthosz minden egyes pillanatát megőriztem és a szívembe zártam, olyan mély nyomot hagyott, hogy nem hasonlítható semmihez, nem mérhető földi javakhoz.

After-Before kép

Azt mondják a vereség győzelmet kovácsol. Hát győzelemként csak annyit tudok jóváírni, hogy futás nélkül is a nagy semmittevésben sikerült fogynom, mindezt minimális súlyzózással, viszont napi 6-8 perc „nettó” plankkel és természetesen minimalizálva a napi szénhidrát bevitelt, de mivel állóképességi sportot nem űzök, nincs is rá szüksége a szervezetemnek olyan mértékben. Remélem ez a pár kiló mínusz majd előnyt kovácsol amikor újra elkezdek futni. A fogyásnak, ahogy a futásnak sincsenek nagy titkai, nincs varázsszer, egyszerűen az trükk, hogy nem kell belegondolni, csak csinálni.

Rajzok

A lányaimnak mondtam, hogy rajzoljanak valami szépet és elviszem magammal csütörtökön a kórházba.

Vivien rajzolt nekem egy lapra vonalakat, azt mondta ez egy Börtön (hmm vajon ez mit jelenthet ? ) , aztán egy Elefántot adott (nah remélem nem vagyok elefánt méretű ) és azt mondta „Anya ha ránézél nem fogsz rosszat álmodni és félni, és még kívánságot is tud teljesíteni”… hát kell ennél több ? <3

Nikol meg teleszívecskézett egy lapot és mindenhova beleírta, hogy ANYA NAGYON SZERETLEK. Ennél több nem is kell.

MINDENEM megvan.